Patyomkin Petike

„Persze, volt fotózkodás, szelfizés, kézrázások, mi szem-szájnak ingere. Meg is lehetett érinteni a mestert. És mindenkihez volt egy kedves szava. Csakhogy ezek a szavak végig mesterkéltek, modorosak, megjátszottak voltak. Ez nem az ő stílusa, nem az ő közege. No, nem mintha Bütyök ne tudna őszinte is lenni. Amikor egy kisteherautó platóján állva Szamuelyként fenyegetőzik, az abszolút valós, őszinte. Az  tényleg ő. Meg amikor nőket terrorizál, esetleg egy üres Xanax-dobozt tesz az éjjeliszekrényre, és ájultnak tetteti magát. Ezek a megnyilvánulások tényleg belőle jönnek. Amit viszont ezen a rendezvényen előadott, az egy nagy manír, egy nagy patyomkin-performansz.

De a szemfényvesztésnek itt még nincs vége. Helyi rendezők, helyszínbiztosítók, akik munkájuk, üzleti tevékenységeik során a környékbeli falvak lakosságát névről, arcról, kiválóan ismerik, jelezték, hogy gyakorlatilag egyetlen ismerős arcot se láttak. A meglehetősen szellős tömeget ugyanis csupa importált ember tette ki. Valószínűleg a szokásos aktivista-kör, akik máskor is elkísérik a rendezvényeire, és többször le is buktak már, hogy mindenütt ugyanazok az emberek láthatók. Lehet, hogy most már kicsit ravaszabbak voltak, és friss arcokat hoztak, mondjuk, Győrből. Meg persze néhány izgága, celebkedő budapesti rajongó is megjelent. De a környék lakosságát láthatóan hidegen hagyta az Öszvér személye.”

Nyitókép: képernyőmentés